MAGAMRÓLEGY PÁR SORBAN
Nevem László Albert, 1956-ban születtem Erdélyben. Rajzkészségem már gyermekkoromban feltünt. Először Zsögödi Nagy Imre képeinek erős színvilága fogott meg. A nyolcvanas évek a festőművészetről szólt számomra. Tanáraim Csíkszeredában Zsigmond Márton, Kolozsváron Vremir Mircea és Gergely István voltak. Részt vettem közös tárlatokon. Egy Hargita megyei kis városban éltem, ez a város egy kohászati központ volt, mostani neve Szentegyháza. Az ottani kohókról festett ipari tájképpel díjat nyertem.
A romániai forradalom környékén más irányt vett az életem, az akkor letett ecsetek és a tele festéktubusok még mindig megvannak, nem száradtak be. 1994-ben áttelepültem BUDAPESTRE. Ennek több oka volt, az egyik az, hogy a szüleim Budapestiek voltak, a háborúk miatt kerültek Erdélybe. Édesanyám sokat mesélt gyermekkoromban Budapestről, mikor átjöttem, úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Ezt most is igy gondolom. Itt az élelmiszeriparban helyezkedtem el, élelmiszer ipari mérnök végzettségem van, a MIRELITE Élelmiszeripari cégnél dolgoztam 2009-es év végéig, a cég megszűntéig. Ez az év katasztrofális volt számomra, elveszítettem a feleségem, a munkám, közel kerültem az anyagi és fizikai megsemmisüléshez, de aztán a jó Isten segítségével sikerült felállni és újra kezdve az életet, elhagyva az élelmiszeripart, az önkormányzatiság világába kerültem a szociális szféra szépségét és nehézségét tapasztaltam meg. Szívesen végzem ma is a munkámat.
Aztán elérkezett a 2020-as év és jött a veszély. Megjelent a Covid járvány és itt volt a bizonytalan világ. A párommal Budapestről ideiglenesen kiköltöztünk a vidéki házunkba, ahol egyszer csak lehet, hogy sugallatra, elkezdtem festeni. Meglepődve tapasztaltam, hogy amit fiatalkoromban tanultam az ittvan bennem, csak ki kellett húzni a (fiókot) és felszínre tört az a nagyon jó érzés, ami a festéssel jár számomra . Belemerülve szinte ösztönösen dolgozva szakadtak ki belőlem a megfestett képek.
A SZÍNEK VILÁGA kitölti az érzéseimet, a művészi megjelenítés szenzációja borul rám és én alázatosan követve az érzéseimet rakom fel a színeket, szembe állítva egymással például a kéket a sárgával. Képeim erős színvilága nem öncélú, azt gondolom, hogy a vizuális hatást amit szeretnék elérni a képekkel a rám jellemző módon, úgysikerülhet ha szakmaiságtól vezetve de sajátosan használva a színeket élénk atmoszférát teremtve hozom létre a munkákat. Azt gondolom, hogy egy kép ami vizuális hatást kínál akártartalomtól függetlenül legyen szép a szemnek, kellemes és mutassa magát.
Szeretem a színeket, a fényeket, az aranyló sárgát, kékeket, a fehér ragyogását a zöldeket. Szeretem az életet.
László Albert
HIÁBA, NO.
Akitegyszer megkapott a festés gyönyörűsége, az bizony nehezen tud elszakadni attól. László Alberttel is ez történt. Erdélyi fiatalemberként kezdett festeni olyan környezetben, mely hosszú- hosszú évek óta inspirálója a művészetnek is. Tanáraival is szerencséje volt, ám - ahogy ez sokszor van - élete mégis úgy alakult, hogy hosszú időre elszakadt a festészet művelésétől. Ám vele is az történt, amire vannak példáink: élete körülményeinek átalakulása, az identitás megtalálása, a helykeresés nehézségei és szépségei arra indították, hogy folytassa azt, ami régen már volt. A festést! László Albert képeiről sugárzik a festés öröme, a festés folyamatának belső gyönyörűsége, szinte a tobzódásig felfokozott képalkotási vágy. Ezzel párosul . színeinek elevensége, határozottsága, néha kontrasztossága. Munkáin sajátos nyersessége érzékelhető, ám annak ezzel együttes ereje is. Karakteres a felületképzés, nem finomkodik. Formakísérletektől sem tartja magát távol, noha ragaszkodik a látvány inspiráló erejéhez. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy ne hozzon létre mély látomásosságú képeket. Valóság és alom/szeruség/ egyaránt érzékelhető. Tárgyi világa jelképi tartalommal telítődik. Szakrális témáit is egyéniségként közelíti és festi meg. Miközben látványelemeinek világa látszólag egyszerű, aközben képein nagy erkölcsi kérdések is megfogalmazódnak az élet és halál kérdéseiben. Hol hajlékony vonalakból építkezik, hol az egyenes vonalakból építetett szerkezetbe rendeli színeit. Igen: mindez a festés öröme.
2021 nyár
Feledy Balázs
László Albertet már egészen fiatal korában rabul ejtette a festés gyönyörűsége, a Csíkszeredában és Kolozsváron szerzett ismereteit, festői tudását élete körülményeinek alakulása hosszú évekig nem tette lehetővé.
László Albert azonban soha nem tett le arról, hogy fessen, hogy a vásznon kifejezhesse érzéseit, hogy megtalálja identitását, hogy formát adjon a honvágyának, hogy kifejezze rajongását a természet szépségei, a székely ember, a székely otthon, a székelyföldi táj iránt, vagy éppen a hitbéli kérdéseire keresse a választ.
Az életfa festésével egyfajta megújulás figyelhető meg László Albert életében, amely festői kibontakozásának és képi világának kiteljesüléséhez vezetett. Magára találása, a fiatal korában magába szívott festői tudás felszínre törésével előjöttek emlékei, érzései, melyek művészi megjelenítése páratlan és harsány színkombinációkban, formákban és témákban öltött testet.
Az utóbbi évek festményei között láthatunk tájképeket, a Balaton festői szépségét, a vitorlások, a csónakok és a leírhatatlan víztömeg fennséges összehangolása révén mutatja meg. Ezt a páratlan balatoni tájat több variánsban és több hangulatban festi meg. Ezeken a képeken sugárzik a festés öröme, a képalkotási vágy, a színek elevensége, a sárga vitorlák inspiráló látványa kellemesen oldódik a Balaton kék vizének horizontján, vagy éppen a keszthelyi és füredi táj háttérében. A természetelvűséget újraértelmezi, tihanyi reflexiói szép impresszionisztikus képek, melyek kitöltik László Albert érzéseit, ugyanakkor a színek varázsán és harmóniáján túl a fény átalakító erejét tanulmányozza, a fénytől átjárt atmoszféra marad a kép témája mindvégig, a tó végtelen víztükre és a párás fények, vitorlások a szép érzéseket, a nosztalgiát, a nyugalmat és az egyensúly vágyát keltik fel bennünk.
László Albert kísérletezik a formákkal, számos képén érzékelhető a mozgás, a ritmus megragadása. Balerina című képén a képmező közepébe helyezi a tündöklő táncosnő fölülről nézett alakját, anatómiai hűséggel, kiváló színekkel és arányos formákkal éri el a kiemelt hatást, a jelenet felfokozott, különleges hangulatát. Ugyanakkor ezek a formakísérletek néha geometrikus képépítésben öltenek testet, máskor pedig organikusak (fa, szív).
Külön színfoltot képeznek László Albert festészetében a csendéletek, geometrikus háttér előtt láthatjuk a virágokat korsóban, vázában, sok esetben alkalmazza a kép a képben megoldást is, ahol a csendéletet kiegészíti egy viaszgyertya, vagy egy templom látványa. Sok esetben azt érezzük e képek láttán, hogy a festő gondolatai nem csupán a konkrét tárgyakra vonatkoznak, hanem gyakorlatilag látomás- és álomszerűek is egyszerre.
László Albert képeinek jelentős részét a vallásos képek teszik ki, korábban láttam már a budai templomait, a Szépvölgyi úti templomot és kápolnát, az elnagyolt szép felületeken finom színárnyalatokkal és expresszív felületekkel jön ki a kék-sárga kompozíció. Az utóbbi években a székelykeresztúri régi iskola és templom ihlette meg, de fontosak korpuszai is, melyeket elemi erővel és drámai kompozíciókban fogalmaz meg. Első korpusza kollázstechnikával készült és azt a kérdést feszegeti, vajon az ember, a művész el tud-e jutni a kereszt erejéig?
László Albert soha nem szakadt el szülőföldjétől, a székelyföldi tájak, a házak, a székely falu világa ma is elevenen él benne és gyönyörű képekben vetül ki a honvágy, a nosztalgia, a szép emlékek sorozata gyerek- és fiatalkora helyszíneiről. A kaszát verő székely ember lelkületével is jellemezhető László Albert pályája, aki a munka után megpihenve, céltudatosan, szerszámát megélezve újra nekilendül az élet és munka folytatásához.
Kovács Árpád